Zenél az alkony

zenél az alkony, a halk kontyok
sima zörrenése a pallók ijedt reccsenése
a tallózó halk zajszórók
szaggatott rezzenéstelen süvöltése
a szél üvöltése
az eső zörrenése
a tető tehetetlensége
mindez én vagy nél? mint kapa úgy nyel a nyél
vadul zivataroz a zzér olybá mint a dér adél
palástja mögé ásva nyakán tekeredett sálja
pallósát se szeri se szállal se szíjazza szájjával íjjával
így ássa vássa míg elvásott el-elvágyott elvállott házassága
tavaszán a tél
telén a dél, Adél! bal agy fél teke bólingból ing és ingből már inger már bergmann a berekben a gangra akarva mászni
jajj, csak állni és állni és állni és árvák ellátásáért kiállni
hivatalosan a hivatalba kiáltani
kérvényt benyújtani
lábat kinyújtani
tésztát kiszaggatni
szakajtó szaggatását az ajtó nyikorgásával
kompenzálni
ez talán a cél
vagy egy lehetséges irány
bár mindenkinek más
nekem is csak EGY
és az egyeknek meg többre megy
bal jós jobb mint a jövendőt nem mondó
jobbos jótlan sótlan jódos sós jós, azaz javas , poszoljatok hát szkripteket, ti scriptorok, écrivains!